Fáradj beljebb, kedves vándor, látom, hosszú út áll mögötted! Ha nem bánod, rögtön be is mutatkoznék! Az én nevem Lisa, és... befejezhetném már a magamban beszélést... Szóval, miután a keresztapámnál maradtam Apám halála után két évig, és tizenhatodik esztendőmet betöltöttem, úgy döntöttem útra kelek. Magam mögött hagytam keresztapám szigetét, és Ninjago City-nek nekiindulva úgy döntöttem, apám nyomdokaiba lépek, és nindzsa leszek!
Apa sokat mesélt a meseteréről, Sensei Wu-ról, aki sokat tanította őt. Ahogy én vetem ki, túl messzire mentek. Apámnak fiatalkora óta rögeszméje volt ez a zöld nindzsa dolog, de engem mindezektől elszigetelt. Tudtam, hogy rossz útra tért. Amikor tinédzser lettem, akkor fogtam fel először, hogy Apában harag düh, és gonoszság izzik. Egy időre utálkozva elfordultam tőle. Azzal próbáltam visszavágni neki, hogy én is gonosz lettem. Intőket kaptam az iskolában, megutáltak a barátaim, és mindenki elfordult tőlem. Ekkor Apám kétségbe esett. egyik este leült az ágyamhoz és beszélgettünk. Azt mondta, tudja, miért csinálom ezt, és hogy ne folytassam, mert ő megtapasztalta, milyen rossz, és, ha az ember túlságosan beleesik ebbe a csapdába, többé nem tud kimászni belőle. Azt is hozzá tette, gondoljak Anyára... Anya egy nagyon jó ember volt. Egy nap, pénzt akart keresni, és kivitte a postát. Ekkor vette észre, ahogy Apa a széllel bánt. Anyát letaglózta. Később Anya többször is vállalt munkát arra felé, és mindig figyelte, amint Apa gyakorolt, hogy ő legyen a zöld nindzsa. Amikor Apa megtudta, hogy nem ő a kiválasztott, elkezdte keresni az első Spinjitsu mester sírját. Anya régész volt, és egyik személyes kutatásán találkozott újra össze Apámmal. Akkor Apa egy időre elfelejtette tovább kutatni a sírt, hisz szerelmes lett. Alighogy két éves lettem, Anya elhagyott minket. Nem volt más választása... Apa ugyanis akkorra visszazökkent és elkezdte Anyát kérni, segítsen neki. Anyu azonban tudta, hogy ennek nem lehet jó vége, így nemet mondott. Apa elzárta Anyát tőlem, úgy, hogy erre a szigetre hozott. Anya még csak azt sem tudta, mi lett velünk... Szóval Anyára gondoltam, és elhatároztam, hogy csak miatta jó maradok. Aznap éjjel Apa elment, és soha többé nem jött vissza. Egy nap megjött Apa utolsó levele:
"Kicsi Lisa! Haldokló Apád vagyok... Küldetésem nem járt sikerrel. A sok bűn miatt, amit rögeszmés hajlamommal elkövettem, engem száműznek az Elátkozott Birodalomba. Ne csüggedj, nem érzem magam amúgy sem egy fontos személynek az életedben. Kérlek még két évig maradj a keresztapádnál! Ő vigyázni fog rád! Ha minden a terveimnek megfelelően halad majd, két év múlva újra találkozunk. Ha mégsem, járd az utadat! Keresd fel Anyádat! Add át neki bocsánatkérésem. Utána a mesteremet keresd fel! A jó útra terel majd. Nem tudok többet írni, nincs már sok erőm. Ha nem is látszott, a sötétben is szeretni foglak! Az ég áldjon!"
